Másfél-két év után nem hallod, hogy az édesanyádat szidják – interjú a román élvonalban bemutatkozott Kovács Szabolcs játékvezetővel

A román élvonalbeli labdarúgó bajnokság, a Liga 1 utolsó őszi fordulójában a Targoviste-Arges találkozón bemutatkozhatott a legjobbak között Kovács Szabolcs játékvezető. A 32 éves nagykárolyi bírót, aki az UEFA Elit kategóriás Kovács István öccse, ezt követően kértük meg, hogy meséljen a találkozóról, az érzéseiről, eddigi pályafutásáról.

Elejtetted a sorsoláskor az érmét? Ideges voltál, azért ejtetted el?

Nem feltétlenül. Ideges lettem amiatt, mert elejtettem. Puszta véletlen volt. Volt egy kis drukk bennem, persze, de igyekeztem a feladataimra koncentrálni.

Milyen érzés volt bemutatkozni a legjobbak között? Hány éve dolgozol ezért?

Lassan már hat éve küszködöm azért, hogy feljebb kerüljek a ranglistán. Nem lehet szavakba önteni az érzést, amikor tudod azt, hogy a Liga 1-ben fogsz vezetni meccset. Számomra azonban mindig is az volt a lényeg, hogy jól bíráskodjak, mindegy, hogy milyen szinten.

Mikor tudtad meg, hogy te vezeted a meccset?

Szerdán negyedik játékvezetőként működtem közre egy első osztályú meccsen, és a találkozó közben kaptam egy üzenetet, amit a szünetben olvastam, hogy hétvégén középbíró leszek a Liga 1-ben. Nem jött hogy elhiggyem, kétszer is megnéztem az emailt. Nagy öröm volt, de tudtam, hogy koncentrálnom kell a második félidőre.

Ez volt az első tévés meccsed is?

Nem, a második osztályban javarészt tévés meccseken működtem közre.

Mennyiben más az első osztályban meccset vezetni, mint a másodikban, ha más egyáltalán?

Sokkal könnyebb az első osztályban, mert a játékosok csak a focival foglalkoznak. Azt azért tegyük hozzá, hogy olyan meccset kaptam, amelyen viszonylag kevés volt a feszültség. A két liga között nagyon nagy a különbség úgy technikailag, mint a gyorsaság szempontjából.

Az első osztályban olyan kommunikációs eszközöket használtok, hogy a kollégákkal kapcsolatot tudjatok tartani, amilyenekkel eddig nem dolgoztál. Ez okozott-e gondot?

A második osztályban nem használunk ilyen eszközöket. Az év elején a szervezők felvették a kapcsolatot egy céggel, de a koronavírus-járvány miatt végül nem lett semmi az egészből. Nagyon is szokatlan volt ez számomra. Egy kicsit zavaró volt, mert soha nem vezettem még így meccset, de nagyon sokat is segített. Azt kell mondjam, ez egy szükséges eszköz.



Rögtön első meccseden büntetőt ítéltél. Nem volt benned félsz befújni?

Amikor befújtam, még akkor sem hittem el, hogy első ligás meccset vezetek (nevet). Végig arra koncentráltam, hogy a döntéseim tiszták legyenek, arra törekedtem, hogy jó meccsem legyen.

Térjünk vissza a kezdetekre. A rendőrök után a bírókat szidják valószínűleg a legtöbben, miért akar valaki mégis focibíró lenni?

Ez valószínűleg tényleg így van. Természetesen én is focival kezdtem, de 16-17 éves koromban be kellett látnom, nem fogok olyan szintre jutni, hogy ebből meg is tudjak élni, ami minimum a román másodosztályt jelentette volna. De nagyon szeretem a labdarúgást, ezért úgy döntöttem....


A folytatásért kattintson az Erdélysport.hu cikkére. IDE!